Egy golyófejű szerzetes az elmúlásról..

 
   Négy évvel ezelőtt, november elsején Zitivel, a lakótársammal kimentünk a rakpartra sötétedés után. Néhányan nem messze tőlünk, úszó mécseseket engedtek a vízre. A part mentén végig gyertyák égtek. Nekem akkor még egy közeli hozzámtartozóm sem halt meg, fogalmam sem volt arról, milyen lehet gyászolni valakit. Csak a hangulat csalt ki oda minket.  ...
A bejegyzés folytatódik »
 

A várakozás vége; Halottak napján feltámadok

   Ma, amikor este végre besötétedett, kievickéltem az ágyból, előkerestem a kedvenc narancssárga fűzős edzőcipőmet és visszacsoszogtam a szobámba. Hanyatt feküdtem az ágyon és megpróbáltam...
A bejegyzés folytatódik »